Hogy’ is van ez a magyarban?
Hogy’ is van ez a magyarban?
Istenem! – Mennyi bajom van
Sok idegen nyelvvel!
Többesszámmal, névelőkkel,
A többféle nemmel!
Semleges nem, nőnem, hímnem:
DAS MEER, LA MER, IL MARE.
Negyedik nyelvben e szóhoz,
Negyedik nem jár-e??
Származik e három szócska
Egyetlen egy tőből,
S nem sértődik meg a TENGER,
Bármely nemben dőzsöl!
Vagy vegyük a többesszámot,
Mily egyszerű nálunk:
K betűt kap kis szó, nagy szó,
S rosszul mégsem állunk.
Azt mondod, hogy kötőhang kell
A K elé néha,
Ha a szóvég mássalhangzó;
S mert a nyelv nem léha?
Igazad van, ámde ebben
Egyszerű a dolgunk:
Magas hang után magasat,
Mélynél, mélyet toldunk!
HAS az egyesszám? Lesz HASAK.
VAS-ból lesznek VASAK.
E szabályhoz nem kell könyv sem,
Nem hogy tömött tasak!
Hogy` mondod? “A méhész dühös,
Mert jöttek a SASAK,
Nála akartak leszállni,
S feldőltek a KASAK”?
Azt mondod, hogy ez még semmi?
Miért és miképpen
Változnak át magánhangzók
Szóban és szóvégen?
Igazad van. Átváltoznak
Emerre, vagy arra:
A MADÁR-ból MADARAK lesz.
Á változik A-ra.
Az EGÉR-ből EGEREK lesz.
É változik E-re.
Ez a dolog oly egyszerű,
Ne is gondolj erre!
Ím a RÉCE, mely lesz RÉCÉK.
E változik É-re
És már írom is a szabályt ;
Tedd a kételyt félre!
Ezt már biztos más is látta,
Ilyet más is mondott:
“A többesszám nem szereti
A kétféle hangot.”
Jaj de jó! Ezt kipróbáljuk.
Nem csalódom – hacsak:
Itt van éppen a KACSA szó,
Lesz belőle KACSAK?
Jól van. Nyertél, nem tagadom!
Ám a többesszámból
Származtathatsz tárgyesetet;
Bemutatom bárhol!
MADÁR-ból lettek MADARAK?
Ím MADARAT mondhatsz.
EGÉR- ből lettek EGEREK?
Lám EGERET foghatsz.
RÉCE – RÉCÉK – RÉCÉT, avagy
KACSA – KACSÁK – KACSÁT.
K helyett veszünk T-betűt,
Ez csak könnyű ? – Na hát !
HAJ-HAJAK és VAJ-VAJAK, lám
Lesz : HAJAT és VAJAT.
Hogy` mondod ? Hogy ne okozzak
ZAJOT, avagy BAJAT ?
Nem bánom, hát csípje kánya
Mind e rendhagyókat !
Ám nézzük a logikátlan
Prepozíciókat.
Mármint, ahol van ilyesmi –
Az lehetne elvben,
Pontosan olyan egyszerű,
Mint a magyar nyelvben.
Ráteszem a pohárRA és
Rajt` van a pohárON.
Leveszem a pohárRÓL, lám
Testvér rag e három.
Beleteszem a pohárBA.
Bent van a pohárBAN,
Majd kiveszem a pohárBÓL –
Szépek vagytok hárman!
De a –RA, -RE mást is tud még:
Felmegyek MiskolcRA,
Aztán elmegyek SzegedRE,
Vagy tán előbb VácRA.
Azt mondod, te sohasem mész
GyőrRE, DebrecenRE?
Ezzel szemben ellátogatsz
GyőrBE, DebrecenBE?
És mondod, hogy menjek BécsRE,
Azután meg PécsBE,
S elküldesz a magyar nyelvvel
Engem a fenébe!
Jól van, tévedtem egy kicsit
S kérdem viszonzásul,
Mért olvasol hát magyarul
S tanulsz-e már másul??
Gyimóthy Gábor
Firenze, 1984 X. 18.