Címlap

A tudás fája és a szerelem

A tudás fája és a szerelem

Az Alkotó nagyot kiált,
És azt belátni kénytelen:
Almát lopott a fránya pár
És így övé az értelem!

Tehát leküldi angyalát,
Hogy az teremtsen rendet ott
És rúgja ki, amint lehet,
Ki álnokul almát lopott.

Ám eltűnődött még azon,
Hogy ez talán kicsit kevés.
A kertlakóknak bűne nagy,
S bizony silány e büntetés.

Ezért ő bosszút esküdött
– hisz ismert ily fogalmakat –
s hatalma volt! – Míg lent a fán
hat almánál több nem maradt …

Elönti őt a szent harag:
„Legyen tehát az értelem,
s amit kerítek én fölé,
egy boldogító érzelem!“

„S ez érzelem erős legyen;
föltarthatatlan indulat:
a kettejüknek párbaján,
az értelem alulmarad!“

E szörnyű átok megfogant:
Szerelmet ismer így a nép,
mitől ma férfi s nő között
oly ismerősen egy a kép!

Ám átoknak nem mondanám,
ha megtörténik énvelem,
hát rég akartam én – s csupán
csalétek volt az értelem …

Gyimóthy Gábor

Zollikerberg, 2OO2 II. 16.

Fenti vers a Versek és gondolatok című kötetben, és az Igaz sorok, igaz sorsok című antológiában található.